Ez a tűzzománc készítésnek a legegyszerűbb verziója. Festő zománcnak vagy iszap zománcnak is hívják, amit a festék sűrű, iszapszerű állagáról kapott.
Én most egy olyan képet terveztem, ami különálló elemekből áll. A kép részeit papírból kivágtam, majd egy alkoholos filccel felrajzoltam őket a vörösréz lemezre. A lemezből lemezvágó ollóval is ki lehet vágni a darabkákat, de nekem teljesen bevált a csirkeolló és csípőfogó kombinációja :)
A kivágott elemeket egyenként meg kell kalapálni kicsit, mert vágás közben itt-ott elgörbülhetnek a szélek. Ha ez megvan, akkor tűreszelőkkel simára kell reszelni a széleket. Ez a sok apróság miatt elég időigényes volt, kb. 2 órát reszelgettem őket :)
Ha kialakult a végleges formájuk, csiszolópapírral letisztítom a felületüket, és alapozás előtt még egy ecetes-sós fürdőben is zsírtalanítom őket. Ezek olyan kis elemek, hogy elég volt csak az egyik oldalukat alapozni. Nagyobb felületeknél mind a két oldalt alapozni kell, különben a keletkező feszültségek miatt égetés után deformálódik a lemez, és a zománc réteg le is válhat róla. A lefestett lemezeket teljesen meg kell szárítani. Ha nedves marad, akkor az égetés során a festékben maradt víz felforr és szétpattog a kemencében. A festék nagyon finom por állagú, fel kell vizezni, hogy könnyen fel lehessen hordani a lemezre.
A fényesre égetett alapra jöhet a következő színes réteg. A minták kialakítása itt visszakarcolásos technikával történik. Ha megszáradt a festék, akkor egy hegyes szerszámmal - nekem ez itt most egy bambusz pálcához rögzített varrótű - óvatosan bele tudjuk karcolni a körvonalakat, aminek a színét az előzőleg kiégetett fekete festék adja. Óvatosan kell vele dolgozni, mert könnyen lepattan. Karcolás közben folyamatosan le kell róla fújni a keletkező porréteget, hogy ne takarja el a mintánkat.
